Linzer új életet kezd
Mire eljött 2017 tele, már sokat gondolkoztam azon, milyen lehet amikor valakinek Husky-ja van. Kifejezetten vonzott a jellemük és a közös sport lehetősége.
Végül eldöntöttük, egy husky-val bővítjük a családot.
Több örökbe fogadható kutyust találtam, aki szimpatikus volt. Bizonyára fárasztottam a gondozókat, mert majdnem naponta és hosszasan informálódtam róluk telefonon. Az önkéntesek szakértelmével sikerült egy, egy éves ivartalan szukát kiválasztani. Nem sokkal később sor került a randevúra.
Első találkozás
A kapuban toporogva vártam, hogy kihozzák a kennelből Linzert. Első ránézésre jó kedvű, energikus barátságos, a szeme okosan villant. Középméretű, sovány de jó formájú kutya volt. Egyik szeme világoskék, a másik félig kék és félig barna. Sétára indultunk, ami annyiban merül ki, hogy rángatott bármerre, amerre egy kis hajlandóságot mutattam. A simogatást szelíden elviselte.
Előéletéről annyit tudni, hogy kölyök korától szökős és ezért megjárt már gyepmesteri telepet, menhelyet, mire a fajtamentőkhöz került.
Pár nappal később eldöntöttük, kérjük az örökbefogadást. Alkalmasak lettünk :)
Az örökbefogadás napja
Egész reggel érdeklődtem, hogy biztos odaérünk-e... Nagy meglepetésemre tíz perccel korábban érkeztünk. A program először is egy óra kutyasuli.
Kedves Linzerem a suli első fél órában egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy van valaki a póráz másik végén.
Az óra közben zajlott.
–Séta, jobbra át 3 lépés és ÜL – természetesen álltunk, de legalább rám nézett.
–Lábhoz, lépés indul, ÜL majd FEKSZIK.– kicsit összeakadva botladozva sétáltunk majd igyekeztem megállítani… Nézett jobbra, balra, tekergett a lábam körül. A kiképzőnek feltűnt, hogy nem boldogulok. Odajött hozzánk, nehezen de lenyomta a fenekét. Egyből felpattant. Újabb feladat, –ÜL, FEKSZIK, MARAD,– meg kellett kerülni a kutyát.
Linzikém időnként rám nézett kérdőn, mi ez a bolondság, ő még ilyet sose látott. Álltunk, várakoztunk.
–ÜL!– A parancsszóra határozottan rám nézett, azzal a szép felemás szemével.. Gondoltam, nem talált érdekesebbet. Tekintetünk egy hosszú pillanatban összefonódott. Minden porcikámat átjárta a béke és a figyelem. Linzer szépen lassan magát kelletve, leült. Eszmélek a pillanatból, szívből megdicsérem. Bizonytalanul elmosolyodtam az eredményen.
Lássuk, lesz-e folytatás. Letettem a kezem a földre benne a jutifalattal. –FEKSZIK.– Lefeküdt!! NÉZD MÁR, velem dolgozik! A feladatokat szépen ismételtük, bár éppen annyi energiával amennyivel szükséges. Mozdulataiban a flegmaság tükröződik. Mintha azt mondaná "Jó megteszem a kedvedért de azért ne szállj el magadtól!". Én viszont a hajlandóságától mámorosan vigyorogva folytattam vele az órát.
A kiképző kihívott minket egy másik tanuló párossal együtt. Megfogta a kutyákat és utasított –A gazdik menjenek messzebb… még messzebb, még messzebb, menjél még...–
Akartam emlékeztetni, hogy ez Linzi legelső órája a suliban és mondhatni velem is... bár ez a teljesítményünk alapján egyértelmű volt. Egész órán csak mi lógtunk ki a sorból. Aggodalmamat legyőztem, ő a kiképző, tudnia kell mit csinál.
Számomra végtelennek tűnő 15 m távolságban a kutyától megállhattunk. Feladat: hívjam lelkesen. OKÉ. Közben elengedte Linzit. Szívbaj kerülgetett. Mit csinál ez? A kutya nem ismer, örül hogy kint van a kennelből, első dolga lesz, hogy világgá szalad. Ha nem jön ide sose fogjuk meg!
Mély levegő, nyugi, rajtam ne múljon! Hívom lelkesen, hangosan, szeretettel, folyamatosan!
Meglepetésemre, tétován elindult felém, határozottabban és továbbra is kedvesen hívom, lassú futásba kezd és egyenesen odajön hozzám! WÁÁÁOOO nagy ölelés, jutifalat, nem győztem elégszer mondani, hogy milyen OKOS! A sikertől letaglózva alig találtam vissza a helyünkre.
Botorkálás közben rájöttem, tudom mikor hangolódtunk egymásra.
Már nem csupán bambult rám, hanem élénk csillogás jelent meg a szemében.
Ezek után alig vártam, hogy Linzer hivatalosan is a miénk legyen.
Papírmunka kész, taxi jött.
Hát igen finoman fogalmazva a taxis nem örült, pedig mondtam, hogy kutyás fuvar lesz. Jó, elismerem a beszállás nem ment simán. Lehet hogy az ajtót meg a kárpitot összesároztuk egy kicsit… Kiszállás után visszanéztem az ülésre, a szőrcsomók és enyhe latyakos sáros foltok következtében önszántamból kicsit többet fizettem, mivel utánunk a taxis is kozmetikában kötött ki az autójával az tuti…
Vasárnap lévén az önkiszolgáló kozmetikával próbálkoztam.
Ő tisztán, üdén boxba került, én csatakos kutyaszőr bundába öltözve szálltam be az autóba...
-------------
A történet folytatódik...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://jakarithemini.blog.hu/api/trackback/id/tr10013825150
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
